Egy kis zárszó

Múlt hét volt az utolsó tanítási hét a BGF-es életünkben. A jövő hét folyamán csak annak a pár zh-nak, vizsgának nézünk elébe, ami 6. félévre maradt. Nem lesz több késés, nem lesz több utolsó pillanatban történő óraelmaradás, és óriási szünetek két óra között. Nem lesz vizsgadrukk, nem lesz jegyzetkérés, puskakészítés.
Fiatalkorunk talán utolsó nagy tanulmányi megmérettetése következik júniusban, amivel lezárjuk a 12+3 éves intézményi keretek között töltött tanulást. Már ha dolgozni megyünk tovább, és nem például MA-ra.

De nem csak az utolsó tanítási hét volt múlt héten, hanem az érettségik is. Emlékeztek még milyen volt 3-4-5 évvel ezelőtt? 18 éves kis kamaszokként mennyire rettegtünk tőle, de mennyire ijesztgettek is, hogy mennyit kell rá tanulni, hogy milyen nehéz, összetett; az utolsó évben szinte csak az érettségire készültünk minden tárgyból. Aztán mégis letettük az érettségit, befejeztük a középiskolát. Felvettek egyetemre, főiskolára. Hát ott tanultuk meg igazán mi is a tanulás. Visszanézve az érettségi egy könnyed kis zh-nak tűnik. Szövegelemzés? Miniesszé? 20 tétel? Az elmúlt három évben, még ha az elején próbáltunk is minden kötelezőt beszerezni, elolvasni, megtanulni, ez a lendület a harmadik év végére jócskán megcsappant. Nem lustaságból, inkább csak megtanultuk mi a fontos, hogy hogyan használjuk az addigi tudásunkat, hogy ha másnap Nemzetközi kapcsolatok és intézmények vizsga van, akkor előző nap délután még bandázhattunk egyet, mert egy délelőtt alatt bevágtuk, ami kell. Megtanultuk kihasználni az időnket, ha nem is volt, mégis csináltunk belőle. Az egyetem, főiskola részben ezért is hasznos, mert az embert így is felkészíti a felnőtt-életre, amikor nem lesz mindenre ideje, mégis muszáj megcsinálni, és mindig sikerül. Mert sikerülnie kell.

Nem fogok tovább nosztalgiázni, elérzékenyülve, szentimentálisan visszagondolni az elmúlt három évre, mert még mindig nincs itt az ideje. Még mindig benne vagyunk a sűrűjében. Ha leadtuk a szakdolgozatot, és már nincs más teendőnk, csak a záróvizsga, majd akkor vesszük észre, hogy mennyi minden volt eddig, amit természetesnek, hétköznapinak vettünk, és most valami más lép a helyébe, ami előtt ugyanúgy megszeppenve állunk, mint 3-4-5 évvel ezelőtt, a sikeres érettségik után.

LA BUDAPEST

Barcelona, Párizs, London, Amszterdam…Budapest! Érdekes, hogy minél több helyen jár az ember, annál boldogabban tér haza. Mindenki panaszkodik, hogy a főváros így, a főváros úgy, hogy sok a pesti sznob és mindenkit megkéselnek hazafelé, aki kicsit is csúnyán néz…

Hagyjuk a sztereotípiákat, a gazdasági válságot, a politikai helyzetet, és lássuk azt, amink van, mert Budapest gyönyörű! Ezt nem a hosszú vidéki évek alatt fővárosi lét utáni vágyódás mondatja velem, hiszen már lassan három éve itt élek. Kiábrándulásnak semmi nyoma, sőt, egyre inkább erősödik a Budapest-megrögzöttségem. Az első év biztonsági körei után egyre több helyet fedeztem fel. Ma már szinte bárhová odatalálok, ha nem, akkor segít a GPS!

Sokszor mondom, amikor hazamegyek vidékre, hogy még egy nap és kikészít a semmittevés (bár két héttel a szakdolgozat leadási határideje előtt lehetséges, hogy visszavonom az előző kijelentést). Ezzel arra céloznék, hogy a fővárosban tényleg sosem áll meg az élet. Mindegy, hogy a hajnali órákban való tömegközlekedési eszközökre való feljutás közelharcáról, vagy épp hasonló órákban való buli utáni hazatérésről legyen szó.

Erről azonban nem csupán honfitársaim tehetnek. Egyre több külföldi választja európai körutazás részeként, vagy akár különálló úti célként Budapestet.

Szabadidőm mulatása részeként egy souvenir boltban dolgozom, így jelenleg egy személyben képviselném a KSH-t ebben a rövid blogbejegyzésben. (Kutatásaim nem reprezentatívak, vásárlókkal való elbeszélgetéseken alapulnak).

Általánosságban lehetetlen úgy végigmenni a városon, hogy ne hallanánk orosz vagy angol szavakat. Rajtuk kívül jelentős mennyiségű amerikai, távol-keleti és spanyol ajkú turista is megfordul, továbbá Kanadából is egyre többen találnak ide. Budapest népszerűsége az észak-európai országok, valamint a franciák és a britek körében is egyre elterjedtebb.

Egy hosszabb tranzakció alkalmával a jól nevelt eladó igyekszik szóba elegyedni a vásárlókkal, főleg, ha kommunikáció szakos is. Nem tudom, hogy udvariasságukból vagy a kisugárzásomból való külső nyomás hatására, de mindenki széles mosoly kíséretében a „Yes, Budapest is amazing.” választ adta arra a kérdésre, hogy milyennek találják úti céljukat.

Az éjszakai szórakozóhelyeken is minden második megnyilvánulás az „Excuse me”, ami nem is baj, sőt számtalanszor nevettetett meg. Elég sok külföldi ismerősöm van, és ha szégyen, ha nem, lassan több éttermet-kávézót(-kocsmát) ismernek, mint mi, magyarok. Ami logikus lehet, mert mi nem végigkiránduljuk a hetet, hanem magyarosan túléljük.

What goes around…comes around: Budapest gyönyörű, bármilyenek is az életkörülmények, ezt sosem szabad elfelejteni! Hosszú séták a Duna-parton, hatalmas bulik a Sziget Fesztiválon, kávézgatás a Gerbaud teraszán, magyaros ételek a Memories of Hungary bárjában = Szeretlek Budapest!

Végezetül következzen kedvenc videóm, amit már többször láttam, mint a napfelkeltét, mégsem tudom megunni:

Farkas Zsófi